Na, akkor most mit is tolunk?

sokat gondolkoztam azon megírjam-e ezt a hírlevelet. Utána meg azon, hogy feladjam-e? Aludtam rá egyet és még mindig azt hiszem az emberi kapcsolatok témája megér néhány gondolatot!

Komolyan változik a világ, és úgy látom nem mindig a jó irányba! Az emberi kapcsolatok elsekélyesednek, a családra, a barátokra egyre kevesebb idő jut és a siker értékmérőjévé egyedül a vagyon vált. Élni kell és élni hagyni! Aki ezt nem tartja be az a végén nagyon egyedül marad! Sajnos igaz ez a kicsi szakmánkra is, de szerencsére nem mindenkire! Az átlag (  jó nevű és megbízhatóan dolgozó ) asztalos belefúladhat a munkába, kapacitáshiánnyal küzd és mindenért hálás, ami a munkáját egyszerűbbé és gyorsabbá teszi. Ha nem kalkulálta el magát az árajánlatoknál, még fedezettömeg is marad a költségek fedezésére. Problémája maximum a humán erőforrással = a munkatársai megtartásával van, de az biztos, hogy dolgozhat orrvérzésig! Valljuk be, a beszerzés is egyre könnyebbé válik – az internet rengeteget segít a megfelelő alapanyag megtalálásában és kiválasztásában. Mi is, a versenytársaink is rengeteget dolgozunk azért, hogy jó szolgáltatási színvonalon és egy napon belül kiszolgáljuk a partnereinket. Az ilyen időkben egyszerű(bb) eladni!

Ezért is érthetetlen számomra a múlt heti sztori! Egy kedves kelet-magyarországi Partnerünkkel (aki élanyagot vásárol tőlünk, mi pedig vasalatot tőle ) akartuk a 2019-es évet átbeszélni. Meg is beszéltünk egy időpontot péntekre. Amit nem tudtam az az volt, hogy a kereskedelmi igazgatóm azért választotta ezt a napot, mivel egy házi vásár is futott párhuzamosan némi szakmai előadással. Komolyan elcsodálkoztam, amikor jött a fejvakargatós hívás: Hát, izé … nem kellene jönnötök! Tudjátok, előad az egyik forgácslapgyár is és az előadójuk azt mondta, hogy a Nagy Bélát húzzátok már ki a meghívottak köréből… Mivel pont 364 egyéb alkalmas nap van az évben, ezért nem különösen izgatott a dolog. A péntek délutánom így szabaddá vált. Kedvenc nagybátyám lőtt egy szarvast, a teniszes haverok már bekeverték kolbászalapanyagnak, mivel a decemberi füstölés elfogyott – én meg bográcsoztam a csapatnak valami jót.

Azért a kis ördög csak bennem maradt! Mivel az elmúlt 25 évben, sem én, sem az általam vezetett bármelyik cég nem károsított meg senkit, nem maradtunk egy fillérrel sem adósa egyik beszállítónak sem és bátran állíthatom, bárkivel találkozhatok az elmúlt negyed századból, fel merem vállalni az összes történést – így nem értettem az előadó reakcióját. Az egyik oldalon azt gondoltam, azért az már valami:  Akkora név lettem a szakmában, hogy kitiltanak egy szakmai előadásról! A másik oldalon meg furdalt a kíváncsiság, miért is? A kereskedelmi igazgatómat elküldtem a nap végére, hogy beszélje le az árakat és kérdezzen már rá a hasfájásra. Gyorsan és tömören összefoglalva ez hangzott el: El kell taposni az összes konkurenciát!

Ennek a mondatnak az elemzése azért megér egy misét! Szóval a konkurencia eltaposása nem nagyon ment a múltban sem és nem egy nagy opció a jelenre nézve sem! Aki a legjobbat gyártja, a legintuitívabb, a legjobb szolgáltatást nyújtja, esetleg ezek egyike mellett még a legolcsóbb is – Na annak nem kell konkurenciát eltaposnia, mivel nincs is neki! Az összes többinek pedig lényegesen kifizetődőbb a taposási energiát fejlesztésire fordítani! Főleg egy olyan időszakban, amikor tényleg több pénze marad az átlag vásárlónak bútorbeszerzésre!

Da, ha már konkurencia lettem, akkor mivel is húztam ki a gyufát? Hát a Byspannal – hangzott a válasz!

Csak elemezzük már végig ezt a mondatot is! Szóval az átlag bútorlap felhasználó, gyártó, lapszabászat stb. nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy csak egyetlen gyártó kínálatát mutassa be. Jöjjön mondjuk egy vevő, mutasson egy mintát és ráadásnak legyen fix elképzelése is. Ha ez például egy Egger dekor és egy Blum vasalat, akkor persze meg lehet próbálni az árérzékenységre apellálni, de az esetek többségében nem fog menni! Vagy legyártom abból a dekorból, azzal a vasalattal a bútort – vagy bukom a boltot! Aki ezt másképpen képzeli, az téved!

Adottak tehát a forgácslapgyárak: van amelyiknek jobb a minősége ( nehezebb a lapja = több anyag van benne = a középréteg tömörebb ), jobb a gyártási technológiája ( kevesebb felhasználói macera a hullámosság, vastagsági eltérések stb. miatt), esetleg nagyobb az elérhető dekorok száma, vagy érdekesebbek a dekorok, jobb a felület, jobb az ár stb-stb. Lehet itt rugózni, a végén úgy is a piac dönt! Persze, hogy van konkurencia! Tessék fejlődni, utána nem lesz!

Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az átlag forgácslapgyár nem gyárt élanyagot. Van egy kivétel, az Egger, aki megvett néhány évvel ezelőtt egy jónevű török élanyag gyárat. Szóval a végletekig leegyszerűsítve adott jó néhány cipőgyár, gyáranként 100-150 fajta cipővel, de bekötni csak akkor lehet őket, ha valaki legyártja hozzájuk a passzoló cipőfűzőket. Na ilyen cipőfűző gyártató a Duna Élzáró is! Az országban hordott cipők 20-22%-hoz Duna Élzárós cipőfűzőket hordanak! Vissza a forgácslapokhoz:  El tudja bárki képzelni, hogy a Duna Élzáró megengedheti magának azt a luxust, hogy bármely forgácslapgyárat preferálja? Ahhoz léteznie kellene egy piacvezetőnek és akkor is háromszor meggondolnánk, hogy csak az ő lapjait mintáztassuk-e be?!  Szóval nem tolunk mi semmit! Azokat a dekorokat, amikben a vevőink!!! fantáziát látnak, bemintáztatjuk = legyártatjuk hozzájuk az élanyagot és megnézzük, hogy jó döntés volt-e a befektetés? Persze van amikor mellévetődünk! Tornyokban áll például a Dunás raktárban az a speciálisan lézernyomott, bőrfelületű élanyagunk, melyet sajnos nem visz a kutya sem, mivel a hozzá való forgácslapon rajta marad az ujjlenyomat. Az élanyag szuper, de a forgácslapot nem fogadta el a piac!

Na itt véget is ér a sztori! Higgyék el, lényegesen jobb hatásfokkal lehet eladni, ha a versenytársam portékáját megbecsülve, megmutatom hogy a miénkkel milyen további előnyökhöz jut a vevő. Aki azt magyarázgatja, hogy mennyire gyenge a konkurencia terméke, óriási hibát követ el: Éppen azt bizonygatja, hogy a beszerzést vezető a múltban teljesen alkalmatlan volt a munkájára, hiszen a cégére nézve hátrányos beszerzést végzett. Na ebből nem is lesz egy fikarcnyi eladás sem! Egy WIN-WIN kapcsolat ellenben évtizedekig működik!

Mivel a Duna Élzáró minden forgácslap gyártót komolyan vesz, így a hírlevél végére az infó: A pénteken a nagyközönségnek bemutatott 10 új forgácslapot a Duna Élzáró már bemintáztatta. Raktárról 8 élanyag azonnal elérhető. Ugyanígy bemintáztuk az összes Byspan forgácslapot is. Mind a Falco, mind a Byspanos listát feltettem a Dunás WEB áruházba a letöltések közé.

Akit érdekel: Kérem kattintson ide!

 

A piac úgy is eldönti, melyik új dekoroknak szavaz bizalmat. Az biztos: A Duna Élzárónak lesz élanyaga hozzá!

További kellemes napot kívánok,

Üdvözlettel: