Kedves Faiparban Dolgozó Barátunk, dühöng a nyár, a németeknél sosem látott hőség tombol és bizony nálunk is messze 30°C felett van a hőmérséklet. A laptopom felett elgondolkodtam, miről is szóljon a mai hírlevél? Érdekel-e bárkit is céges jubileum vagy visszatekintés az elmúlt 15 évre? Aztán abban maradtam ( saját magammal), hogy 15 év elég sok idő és talán érdekes lehet néhány sor a cég múltjából. Egy kicsit visszább kell mennünk az időben. Talán még emlékeznek néhányan a Duna Élfurnér cégre, mely 1991 óta Budapesten, Hároson gyártotta a furnér alapanyagú élanyagokat. Ugorjunk még visszább! Hárosi Falemezgyár, kb. 2000 dolgozó + jött a 90-es évek privatizációs hulláma. A teljes magyar könnyűipar ki lett árulva. Mivel az átlag magyarnak nem volt pénze, így a valamilyen szempontból érdekes cégek nagy része külföldi tulajdonba került. Ez történt Hároson is. Néhány tízmillió forintért ( láttam a szerződést, ez akkor sem volt nagy pénz! Valószínű ennél nagyobb összeg kellett a folyamatok elindításához…) lett a szuper helyen lévő, persze elavult gépparkkal rendelkező, de egy sereg embert foglalkoztató cég eladva. A kanadai tulajdonos, mondjuk újmagyarul hogy optimalizált = elbocsátott a 2000 emberből 1800-at. Maradt 200 meg egy csomó üres csarnok. Na, itt jött a képbe a Heitz cég. A német cég termelése ekkorra komolyan megnőtt és szükség volt egy olyan termelő üzemre, ahonnan az anyacég igénye hosszú távon kielégíthető. A kanadai és a német üzletember összejött egy vásáron. A kanadai részről rendelkezésre állt a hely, a német rész pedig adta a gépeket, a know-how-t és elvitte a készárut. Ez így kerek egész! A kilencvenes évek végén a német tulajdonos kivásárolta a kanadai részt és a Duna Élfurnér már 100% német tulajdonban működött tovább. 2000 szeptemberétől, mint fizetett katona = ügyvezető igazgató én vezettem a Dunát.
Ugorjunk a történetben egészen 2003-ig. A Duna Élfurnér kinőtte a rendelkezésre álló helyet + akkoriban építési tilalom volt Hároson valami római kori ásatás miatt. Az üzlet jól ment, az új gépeket lassan a falra kellett felcsavaroznunk, annyira nem volt helyünk! Az idősebbik Heitz úrral akkoriban végigjártuk a környező országokat, hová lehetne elvinni a Duna Élfurnért. Szlovénia szóba sem jöhetett, a horvátok meg a szlovákok már akkor is drágábban termeltek, mint mi, Ukrajnában meg egy hétig vámoltattunk egy próba kamiont. Egyedül az erdélyi részektől féltem, mivel itt az akkori magyar bérköltség feléért tudtam volna termeltetni. Romániába költözni meg nem volt túl nagy kedvem…
Ittunk pálinkát a miskolci, a szolnoki és a kecskeméti polgármesterrel, a battai meg felajánlotta, hogy épít nekünk a hárosi helyett egy vadonatúj csarnokot. Az iparűzési adó működött már 2003-ban is. A végén abban maradtunk Heitz úrral, hogy egy új telephelyen lévő új csapat fél évig csak hulladékot termel, így olcsóbb ha megnézzük honnan is jár be a meglévő Dunás csapat nagy része. Ez pedig Pusztaszabolcs volt. Hát pont ide építettük az új élfurnér termelő üzemünket.
Amit ellenben a német tulajdonosi kör egyáltalán nem akart, az az idegen beszerzésű élanyagok Pusztaszabolcsra való átvitele volt. Itt megkaptam az ukázt: Keressek valakit, aki az egész melamin, abs, vízzáró stb. készletet hajlandó átvenni. Itt ugye egy jól működő cég, jól bevezetett termékköréről volt szó. A Duna Élfurnér az ország egyik legnagyobb élanyag kereskedője volt akkoriban is. Műszakonként 30-40.000fm melamin fóliát ragasztóztunk a Hardó gépen! Bibi csak egy volt: „Nagy” nevű nem vehette meg ezt a szegmenst! Így aztán eladtuk ezt az üzletágat a ragasztót beszállító üzletfelünknek a Magyar Lakk Kft-nek. Csak ez az üzletág többe került a Magyar Lakknak, mint az egész hárosi falemezgyár 12 évvel azelőtt… Ellenben jól működött és néhány év alatt visszahozta az árát! A szép lassan korosodó Magyar Lakk tulajdonosoktól azután az elmúlt bő 10 évben megvásárolgattam a tulajdonrészeiket, a legutolsó részt pont tavaly. Amikor jól ment az élanyag biznisz, akkor többért, amikor a Hranipex megemelte az árainkat 82%-al és majdnem meghasalt a Duna, akkor kevesebbért. Hinni ellenben mindig hittem a Duna Élzáróban, hiszen ismertem minden folyamatát. Túl sok változást nem hozott az elmúlt 15 év, hiszen az alapításkor csak a nevet változtattuk meg Duna Élfurnérról Duna Élzáróra. A vevőkör nagy részének ez fel sem tűnt. A Duna Élzáró azóta is meghatározó eleme a magyar bútor és faiparnak, hiszen a magyar bútorok kb. 20%-án DunaTREND ABS van.
Szerintem itt meg is szakítom a visszaemlékezést! Aki eddig eljutott az olvasásban, annak gratulálok! Akik pedig hajlandóak a hírlevelet tovább olvasni, azoknak felajánlok egy jó kis akciót, a 15éves Dunás jubileum közös ünnepléséhez. Tehát: - A Dunás WEB áruházból kivettem a régi Hranipexes, Döllken-es élanyagokat. Ezeket átvittük Székesfehérvárra és elhasználgatjuk magunk. - Készítettünk ellenben egy DunaTREND ABS = Kumplast ABS akciós fület és a 3000 cikket és bő 450 dekort átfogó, abszolút aktuális Kumplast ABS készletünk 15%-át keményen leakcióztuk! - Ugyanígy aktualizáltuk az akciós vasalat fület is. Érdemes belenézni mindkét piros fülbe!
Jubileumi ABS akció: Kérem kattintson ide! Aki pedig olcsó korpuszösszehúzót, csavart, fogantyút, pántot stb keres: Kérem kattintson ide! A Dunás WEB áruházban kellemes nézelődést és a meleghez további kitartást kívánok! Üdvözlettel: |
Dr. Nagy Béla Norbert |
Kedves Faiparban Dolgozó Barátunk, |
Dr. Nagy Béla Norbert |